Von Seydlitz tábornok memoranduma Paulushoz

  "LI. hadtest                                                                           Parancsnoki szállás, 1942. XI. 25. d. e.

  vezénylő tábornoka                                                              Bizalmas parancsnoki ügy

  603/43.

        A 6. hadsereg főparancsnokának

        A harc folytatását elrendelő 1942. XI. 24-i hadseregparancs birtokában a helyzet komolyságára való tekintettel kötelességemnek érzem helyzetmegítélésemet, amelyet az utóbbi 24 órában érkezett hírek csak megerősítenek, még egyszer írásban rögzíteni.

A hadsereg egyértelmű választás előtt áll: Áttörés délnyugat felé kotyelnyikovszkiji általános irányban, vagy pusztulás néhány napon belül. Ez a következtetés a tényleges körülmények józan felmérésén alapszik:

    I. Minthogy már a csata kezdetekor jóformán semmiféle készletek nem álltak rendelkezésre, az ellátási helyzet az elhatározás szempontjából döntő jelentőségű.

Az LI. hadtest XI. 23-i ellátási helyzetéről lásd a mellékletet. Az adatok önmagukért beszélnek.

     Már az utóbbi napok kis védelmi harcai is érzékenyen csökkentették a lőszerkészleteket. Ha a hadtestet az egészarcvonalon támadják, amire bármikor számítani lehet, egy, két vagy három nap alatt teljesen kifogy a lőszere. Nemigen képzelhető el, hogy a lőszerhelyzet a napok óta súlyos harcokat vívó többi hadtestnél kedvezőbb. A számításokból ítélve a légi úton szállítható ellátmány az LI. hadtest szükségleteit is alig elégíthetné ki, a hadsereg szükségleteit viszont semmiképpen.

     Amit 31 Ju (XI. 23-án), vagy a kilátásba helyezett további 100 Ju szállíthat, csak csepp a tengerben. Ehhez reményeket fűzni annyi, mint a fuldoklónak a szalmaszálba való kapaszkodás. Hogy honnan vennék a hadsereg ellátásához szükséges nagy mennyiségű Ju-t, azt nem lehet tudni. Ha ezek a gépek egyáltalán rendelkezésre állnak, előbb össze kell vonni őket egész Európából és északról. Ezeknek a gépeknek az üzemanyag-szükséglete az áthidalandó távolságra való tekintettel olyan óriási lenne, hogy ennek kielégítése az eddig tapasztalt üzemanyag-helyzetet szem előtt tartva igen kérdésesnek látszik, nem is beszélve arról, hogy az üzemanyag ilyen felhasználásának milyen hadműveleti következményei lennének az egész hadviselés szempontjából.

     Még ha naponta 500 gép érkezne is a kilátásba helyezett 130 helyett, ezek legfeljebb napi 1000 tonna ellátmányt szállíthatnának be, ami semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy kielégítse egy 200 000 főnyi hadsereg szükségleteit, amely súlyos harcban és készletek nélkül áll. A legnélkülözhetetlenebb üzemanyag-szükségletnek, a lőszer szükségletek kis töredékeinek és némi élelmiszer-szükségletnek a kielégítésénél többre nem lehet számítani. A lovak napokon belül az utolsó szálig elhullnak. Ez pedig tovább csökkenti a harcászati mozgásképességet, lényegesen megnehezíti az ellátmánynak a csapatokhoz való elszállítását, másrészt pedig tovább növeli az üzemanyag-szükségleteket.

     Hogy az időjárásra érzéketlen orosz gépek tömegét vetik majd be a berepülő szállítógépek és a nagy forgalom lebonyolítására egyedül alkalmas pitomnyiki és peszkovatkai repülőtér ellen, ehhez nem fér kétség. A jelentős veszteségek elkerülhetetlenek, állandó vadászvédelem a hosszú repülőúthoz és a két repülőtérhez nem biztosítható. Az időjárás is befolyásolni fogja a szállítást. Az ily módon semmiképpen sem kielégítő légi ellátás néhány nappal -lőszer esetében mintegy három-öt nappal- elnyújthatja ugyan a készletek elhasználódását, de semmiképpen sem akadályozhatja meg. A készletfelhasználás elnyújtására vannak ugyan bizonyos lehetőségeink (az LI. hadtest már napokkal ezelőtt 100%-os elnyújtást rendelt el), az üzemanyag- és lőszerfelhasználás mértéke viszont csaknem kizárólag az ellenségtől függ.

     II. Hogy milyen tevékenység várható az ellenség részéről, amelyet győzelemmel kecsegtet egy klasszikus méretű megsemmisítő csata, azt könnyű kiszámítani. Aktív harcmodorát ismerve, aligha kétséges, hogy a bekerített 6. hadsereg ellen rendületlen hévvel folytatja majd támadásait. Kétségtelenül tisztában van azzal is, hogy a hadsereget meg kell semmisítenie, mielőtt német részről hatékony felmentési intézkedésekre kerülhetne sor. Az emberáldozatokkal a tapasztalatok szerint nem törődik. A védelmi sikerek (különösen XI. 24-én), s az ellenség több helyütt megállapított magas veszteségei miatt ne áltassuk magunkat.

Az ellenség nyilván ismeri ellátási nehézségeinket is. Minél kitartóbban és hevesebben támad, annál hamarább fogy ki lőszerünk. Még ha e támadások közül egyetlenegy sem vezet eredményre, a végső eredményt mégis eléri, mihelyt a hadsereg elhasználta lőszerét és védtelenül áll. Ha ennek tudatát elvitatnánk az ellenségtől, helytelen cselekményeket várnánk tőle. Olyan hazárdjáték volna ez, amely a 6. hadsereg pusztulására vezetne, és hosszú időre befolyásolná a háború menetét, sőt esetleg kimenetelét is.

     III. Hadműveleti szempontból ebből megcáfolhatatlanul következik: a sündisznóállásban kitartó 6. hadsereg csak az esetben kerülheti el a megsemmisülést, ha a felmentés napokon belül, vagyis mintegy öt napon belül olyan hatékonnyá válik, hogy az ellenség kénytelen leállítani támadásait.

Erre azonban semmiféle jel sem mutat.

Ha a felmentés kevésbé hatékony, elkerülhetetlenül bekövetkezik a 6. hadsereg védtelensége, vagyis pusztulása. Hogy az OKH milyen intézkedéseket tett a 6. hadsereg felmentésére, azt nem lehet áttekinteni. A nyugat felőli felmentés csak igen távol állhat, mivel a legközelebbi biztosító erők a felső Csirtől nyugatra és körülbelül Oblivszkajá-. ná! az alsó Csirnél lehetnek, tehát a felmentő erőket a 6. hadseregtől távol kell felvonultatni. Egy olyan hadsereg felvonultatása, amely elég erős a Donon való gyors áttöréshez és egyúttal északi szárnyának a biztosításához, a Millerovón átmenő nagy áteresztő képességű vasútvonal segítségével hetekig eltarthat. Ehhez hozzájön még a hadművelethez magához szükséges idő, amely a kedvezőtlen időjárásra és a jelenlegi évszak rövid napjaira való tekintettel jóval hosszabb, mint nyáron.

     Ahhoz, hogy a dél felőli felmentéshez végrehajtsák két páncélos hadosztály Kotyelnyikovónál megkezdett összevonását és magát a támadást, legalább tíz nap szükséges. A gyors áttörés lehetőségét jelentősen korlátozza az, hogy biztosítani kell a minden lépéssel hosszabbodó ~zárnyakat, kiváltképpen a keleti szárnyat, nem beszélve arról, hogy a hadosztályok állapotát nem ismerjük, de különben is kérdéses, vajon elegendő-e két páncélos hadosztály ilyen vállalkozáshoz. Arra, hogy a felmentő erők felvonulását nagyobb számú gépkocsi-oszlop bevetésével tudják majd meggyorsítani, nem lehet számítani. Nyilván nem állnak rendelkezésre sem a szállítóoszlopok, sem a kellő mennyiségű  üzemanyag, különben ezeket már előbb, amikor még jóval kisebb szállítási kapacitásra lett volna szükség, az exponált sztálingrádi front ellátására rendelkezésre kellett volna bocsátani.

     IV. Az OKH-nak az a parancsa, hogy tartsuk a sündisznóállást, míg segítség nem érkezik, nyilván irreális alapokon nyugszik. Éppen ezért ez a parancs nem teljesíthető, és a hadsereg katasztrófáját vonná maga után. Ha azt akarjuk, hogy  a hadsereg fennmaradjon, haladéktalanul másmilyen parancsot kell kieszközölnünk, vagy azonnal magunknak kell más döntést hoznunk. A hadsereg tudatos feláldozásának gondolata, ennek hadműveleti, politikai és erkölcsi következményeire való tekintettel, nyilván szóba sem jöhet.

V. Az ellátás és a hadműveleti tevékenység szempontjából kedvező idő felmérése alapján, az ellenség várható tevékenységét is figyelembe véve, olyan világos következtetés adódik, amely feleslegessé tesz minden további mérlegelést. Ennek ellenére hadd hívjam fel a figyelmet a következőkre is, amelyek szintén ilyen irányba mutatnak:

a) A sündisznóállás nyugati arcvonalán még egyáltalán nem stabilizálódott a helyzet.

b) Az északi arcvonalon lehetetlen az ellenséges erők összpontosított támadásával szemben hosszabb ideig helytállni, mivel előbb a 16. páncélos hadosztály, majd a 3. (gépesített) gyalogos hadosztály kivonása után egy rövidebb, de egyáltalán ki nem épített vonalba kellett visszahúzódni.

c) A helyzet a déli arcvonalon feszült.

d) Az erősen megritkított volgai arcvonalnak csekély a harcereje, s ha .a foly6 jégtakarója összeáll, ami hamarosan várható, semmiféle akadály sem áll már a támadó útjában.

e) Lőszer hiányában nem tudjuk megakadályozni az ellenséges erők (folyamatos utánszállítását a volgai hídfőbe, amelynek arcvonalán az -eddigi ellenséges támadások is szükségessé tették az összes helyi tartalékok bevetését.

f) A Sztálingrád elleni támadásban elvérzett hadosztályok állapota. g) A hadsereg olyan kopár sztyeppen szorult össze, amely jóformán semmiféle használható szállást és fedezéket nem nyújt, s így az ember és a hadianyag mindenütt szabad prédája az időjárásnak és az ellenséges légitámadásoknak.

h) Bármikor beállhat a hideg idő, s a jelenlegi vonalak legnagyobb részében semmiféle tüzelőanyag sincs.

i) A légierő nem nyújthat kellő támogatást, mivel nincsenek kedvező fekvésű repülőtereink. Ugyanakkor nincs légelhárításunk, mivel a meglevő légelhárító tüzéralakulatokat mind páncélelhárításra kellett bevetni. A tavalyi gyemjanszki katlannal való összehasonlítás veszedelmesen téves következtetésekhez vezethet, ugyanis a támadóra nézve 'Nehezebb terepviszonyok is kedveztek a védelemnek, a német arcvonaltói való távolság pedig hasonlíthatatlanul kisebb volt. A bekerített -hadtest számára szükséges ellátmány jóval kisebb volt, mint itt a csupasz sztyeppen, ahol a nélkülözhetetlen harceszközöket (harckocsikat, nehéztüzérséget, aknavetőket stb.) is el kell látni. Jóllehet a német arcvonal viszonylag kis távolságra volt, a katlanhoz vezető keskeny folyos6létesítése hetekig tartó súlyos téli harcokat igényelt.

     VI. A következtetés egyértelmű: vagy sündisznóállásban védekezik a 6.

.hadsereg, míg el nem fogy az utolsó tölténye, vagyis teljesen védtelenné válik; mivel az ellenség minden bizonnyal folytatja és valószínűleg ki .is terjeszti támadásait az egyelőre még csendes arcvonalszakaszokra, -ez az állapot hamarább következik be, mintsem hogy a felmentés éreztethetné hatását, s így a passzív magatartás a hadsereg végét jelentené. Vagy pedig aktív tevékenységgel áttöri a bekerítés gyűrűjét.

     Ez már csak úgy lehetséges, hogy a hadsereg fedezetlenül hagyva az északi és a volgai arcvonalat, vagyis arcvonal-rövidítéssel, csapást mérő erőket szabadít fel, hogy ezekkel támadást indítson a déli arcvonalon, és Sztálingrád felől a leggyengébb ellenállás irányában, vagyis Kotyelnyikovszki irányában áttörjön. Ez a döntés jelentős mennyiségű anyag hátrahagyásával jár, de reményt nyújt arra, hogy az ellenséges bekerítés déli karját áttörjük, a hadseregnek és felszerelésnek jelentős részét kimentjük és megőrizzük a hadművelet folytatásához. A mostani körülmények között tartósan lekötjük az ellenséges erők egy részét, de a sündisznóállásban levő hadsereg megsemmisülése után megszűnik mindennemű erőlekötés. Kifelé lehetséges az események olyan feltüntetése, amely nem jár súlyos erkölcsi károkkal: a sztálingrádi szovjet hadiipari központ teljes szétrombolása és egy ellenséges csoportosulás megsemmisítése után a hadsereget visszavontuk a Volgától. A kitörés sikerének kilátásait még az is fokozza, hogy az eddigi harcokban az ellenséges gyalogság nyílt terepen csekély kitartást tanúsított, a Dontól keletre levő kis folyószakaszokon és az Akszaj-szakaszon pedig még saját erőink állnak. Mivel az idő sürget, az áttörést haladéktalanul elő kell készíteni és végre kell hajtani. Minden halogatás csökkenti sikerének esélyeit, csökken

ti a harcosok számát és a lőszer mennyiségét. Minden halogatás csak azt eredményezheti, hogy az ellenség az áttörési arcvonalon megerősödik, és további elhárító erőket vonultathat fel a kotyelnyikovszkiji csoport ellen. Minden halogatás csökkenti harcerőnket azáltal is, hogy elhullanak a lovak, és így sok fogatolt fegyver használhatatlanná válik.

     Ha az OKH nem vonja vissza haladéktalanul a sündisznóállásban való kitartást elrendelő parancsot, a hadsereggel és a német néppel szemben lelkiismeretünk arra kötelez, hogy az eddigi paranccsal korlátozott cselekvési szabadságunkat visszavéve, éljünk azzal a ma még kínálkozó lehetőséggel, hogy saját támadásunkkal elhárítsuk a katasztrófát. Kétszázezer katona élete és teljes hadfelszerelése forog itt kockán. Nincs más választás.

von Seydlitz s. k.

tüzérségi tábornok"

 Vissza

 A Paulushoz intézett szovjet ultimátum

A Sztálingrádnál bekerített 6. német hadsereg főparancsnokának, Paulus vezérezredesnek vagy helyettesének

1943.1.8.

     A 6. német hadsereg, a 4. páncélos hadsereg egységei és az erősítésül önhöz beosztott csapatok 1942. november 23 óta teljesen be vannak kerítve. A Vörös Hadsereg csapatai acélgyűrűt vontak a német hadseregcsoport köré. Minden olyan kísérlet, hogy délről és délnyugatról indított támadással felmentsék csapataikat, meghiúsult. Az önök felmentésére küldött német csapatokat a Vörös Hadsereg szétzúzta. E csapatok utolsó maradványai visszavonulnak Rosztov felé. A német szállító-repülőgépek, amelyek a bekerített német csapatokat légi úton a legminimálisabb élelmiszerrel, lőszerrel és üzemanyaggal látják el, a Vörös Hadsereg sikeres és rohamos előnyomulása következtében kénytelenek repülőtereiket szüntelenül változtatni és a katlanig hosszú utat végigrepülni. Emellett az orosz repülők szállítógépekben és kezelőszemélyzetben súlyos veszteségeket okoznak a német légierőnek. A légi szállítás nyújtotta segítség a bekerített német csapatoknak semmiképpen sem elegendő.
Bekerített csapatainak helyzete súlyos: egyre szedi áldozatait az éhezés, a sokféle betegség és a fagy, bár a kemény orosz tél csak most kezdődött. A dermesztő fagyok, a jeges sztyeppei szelek és hófergetegek még hátra vannak. Az ön katonáinak nincs kellő téli felszerelése; sokat szenvednek egészségtelen körülményeik miatt.
Ön mint parancsnok, s éppúgy a bekerített csapatok minden tisztje is, nagyon jól tudja, hogy már nincs semmiféle reális lehetőség a katlanból való kitörésre. Helyzetük kilátástalan, és minden további ellenállás reménytelen. Az ön számára kilátástalan helyzetben, a felesleges vérontás elkerülése végett javasoljuk önnek, hogy fogadja el a következő fegyverletételi feltételeket:

2. A Wehrmacht minden tagja szervezetten adja meg magát. Minden fegyvert, az egész technikai felszerelést és a hadsereg minden tulajdonát sértetlen állapotban kell átadni. Minden tisztnek, altisztnek és katonának, aki beszünteti az ellenállást, szavatoljuk az életét és biztonságát, valamint azt, hogy a háború befejezése után hazatérhet Németországba, vagy kívánságára bármely országba, ahol letelepedni kíván. A kapituláló Wehrmacht-csapatok valamennyi tagja megtarthatja egyenruháját, rangjelzését és kitüntetéseit, személyes használati és értéktárgyait. A magasabb rangú tisztek megtarthatják kardjukat és oldalfegyverüket. A kapituláló tisztek, tisztesek és közkatonák azonnal normális ellátást kapnak. Minden sebesült, beteg és fagyásos orvosi segítségben részesül.

     Írásbeli választ 1943. január 9-én, moszkvai idő szerint 15 óra 00 perckor várunk személyes megbízottjuk révén, aki fehér zászlóval jelzett személygépkocsin a Konnij vasúti megállótól vezető úton Kotlubany vasúti állomás felé hajt. Képviselőjüket január 9-én 15 óra 00 perckor meghatalmazott orosz tisztek fogják várni a B körzetben, 0,5 kilométerre délkeletre az 564-es vasúti elágazástól. Amennyiben kapitulációs felszólításunknak nem tesznek eleget, bejelentjük, hogy a Vörös Hadsereg csapatai és a Vörös Légierő kénytelen lesz megkezdeni a bekerített német csapatok megsemmisítését. A megsemmisülésért önöket terheli a felelősség.

Voronov vezérezredes
a Vörös Hadsereg-főparancsnoksága
főhadiszállásának képviselője

Rokosszovszkij altábornagy
a Doni Front parancsnoka

 Vissza