Köszöntelek!
Ne keresd Sztálingrádot a térképen! Hivatalosan már nincs ilyen nevű város.
A várost azt igen, de a fogalmat, amit jelentett és jelent, azt az álszemérem nem tudta átkeresztelni. Volgográdról sok éven keresztül azt sem tudtam, hogy a világon van. Amikor már megismertem a nevét, akkor még hosszú időn át azt hittem, hogy csak egy szovjet város a sok közül. Nem tudtam, hogy "kit" tisztelhetek benne.
Pedig...
Ahogy a mai 50-es korosztály többsége, a Nagy Honvédő Háborúval, s vele a sztálingrádi csatával sokáig én is torkig voltam. Minden Április 4-én (így, nagybetűvel írtuk), végig kellett hallgatni - piros nyakkendősen, vigyázzállásban, - hogy a szovjet hősök így, a dicső Vörös Hadsereg meg úgy, fasiszta apáink pedig éppen ellenkezőleg. Mi meg örüljünk és hálálkodjunk hogy jól elpáholták őket, és eszünkbe ne jusson a felszabadulást megszállásnak - nemhogy nevezni -, még csak gondolni sem! Nemis gondoltuk annak. Tudtuk, hogy az. Tudtuk, hogy az oroszok bejövetele lehetett volna akár felszabadulás is, de a maradásukkal megszállássá tették. És azt is tudtuk, hogy ezt szüleink, tanáraink is tudják. Mindenki tudta, hogy mindenki tudja. Ez volt a Nemzeti Titok.
De ez egy másik történet...
Aztán a sors jobbra fordult ezen a tájon. Elmúlt a "felszabadulás" és vele a kényszerszeretet időszaka. Lehetett már a történelem magyar vonatkozású eseményeire magyar szemmel nézni, magyar ésszel gondolni, magyar lélekkel érezni.
Erős családi érintettség miatt késztetést éreztem, egy a 2. magyar hadseregről szóló honlap elkészítésére. Ehhez kerestem anyagot, eközben merült fel a 6. német hadsereg és vele Sztálingrád neve. Már előítélet nélkül, érdekelni kezdett. Egyre többet akartam tudni a témáról és a városról. Lenyűgözött az ottaniak teljesítménye, amit a háborúban, és utána, a békében mutattak. Az a véleményem, hogy Sztálingrád vonatkozásában, semmi túlzás nem volt azokban az április 4-i beszédekben.
Sokáig, sok mindent rosszul tudtam Sztálingrádról, a többit pedig sehogy. Ezt a honlapszerűséget azért ügyetlenkedtem össze, hogy ilyen felismerésben, az azt elkerülni szándékozóknak ne kelljen, hogy részük legyen!
Négy könyvre támaszkodva állítottam össze ezt a lapot. Szovjet oldalról Vaszilij Ivanovics Csujkov tábornok, a Sztálingrád védelmének nehezét végző, 62. hadsereg parancsnokának, "Erőd a Volga partján" c. könyvének, német részről Wilhelm Adam ezredes, a 6. német hadsereg első segédtisztje, Paulus tábornok Lovagkereszttel kitüntetett adjutánsának, 1965-ben megjelent "Nehéz elhatározás" c. visszaemlékezéseinek, valamint Roger Douglas hadtörténész "Sztálingrád" c. munkájának részleteit emeltem át ide.
Ami az "IRODALOM" menüpontban olvasható, az Theodor Plievier "Sztálingrád" c. regényéből való. Az író közvetlenül a háború után, német hadifoglyokkal beszélt Sztálingrádról. Tőlük szerezte azokat a dokumentum hitelességű ismereteket, amelyeket felhasználva írta meg világhírű könyvét. (A téma után érdeklődőknek NAGYON AJÁNLOM elolvasásra!!!)
Mindenkit, akiben nem támad negatív érzés itt olvasgatva, szeretettel üdvözlök, kívánok nekik hasznos időtöltést.
Merlin1
Tovább...
|