Mamajev kurgán

    1942 szeptember elején a németek bevették Sztálingrád központját, és a 102-es  magaslatot, a Mamajev kurgánt. A magaslat ellenőrzése lehetővé tette, hogy célzott tüzérségi tűzzel támadják a szovjet csapatokat. Így a szovjet parancsnokság döntést hozott, hogy minden áron visszaszerzi a magaslatot.  Szeptember 14. volt a város védelmének egyik legnehezebb napja. A Mamajev kurgánnal szemben, a front egy szűk szakaszán a németek 7 hadosztályt, több mint 500 harckocsit sorakoztattak fel. Ugyanakkor egymást követő hullámban támadtak a német repülőgépek is.

     1942. szeptember 15-én este a berlini rádió ujjongva közölte a világgal: "A német csapatok bevették a Mamajev kurgánt, az uralkodó magaslatot, ahonnan látható a Volga, a folyó mindkét partja és az egész város." Ez azért is volt feltűnő, mert egyes európai városok elfoglalásáról Göbbelsz csak érintőlegesen beszélt, és ezek megszállása a fontos vasúti csomópontok elfoglalásáról szóló listába került. Ez pedig egy domb, egy  magaslat, amelyet a katonai térképek csak 102. magaslatként tüntettek fel. A sztálingrádi csata volt a második világháború legnagyobb csatája. Sztálingrádban pedig a legvéresebb harcok egy, a kifli alakú város körülbelüli közepén lévő dombért, a Mamajev kurgánért folytak. (Neve a mongol uralom idejéből ered, Mamai kán figyelő és őrállomást telepített rá.) Mivel a város kimagasló pontja, ezért belátható és közvetlen irányzással is belőhető róla nem csak az egész Sztálingrád, hanem a Volga bal partján lévő ellátóhelyek is, valamint tűz alatt tarthatók a folyón átkelő hajók is. Nagyobb mozgásokat látni lehet róla. Így akié a Mamajev kurgán, azé a város. Tudta ezt Paulus is és Csujkov is. Szörnyű harcok dúltak a kurgánért. Volt úgy, hogy "ha nem az enyém, a tiéd akkor se legyen" alapon mindkét fél tüzérsége egyszerre lőtte.  A környéken minden fehér volt a hótól, a kurgán mindenütt véres, kormos volt. Az alakja megváltozott, a következő évben nem sarjadt rajta fű.

     Októberre már kiirtott a kurgánnak még a környékéről is minden életet a Luftwaffe.  Borzalmasok voltak a veszteségek. A kurgán egy hatalmas közös sír lett, ahol a két oldalról legalább 300 ezren vesztették életüket. (A 2. magyar hadsereg vesztesége ennek körülbelül a fele volt, és azt  egy kelet-magyarországnyi területen szenvedte el. A Mamajev kurgán nagyjából akkora, mint a budapesti Rózsadomb.) Az USA egész világháborús embervesztesége kisebb volt ennél.

     Ma monumentális emlékkomplexum van a Mamajev kurgán Volgára néző, keleti oldalán. 

     Több, önmagában is monumentális emlékhelyet érintve vezet hozzá az út. 

     Az emlékkomplexum látogatásakor először egy nagy térre érkezünk. Elhozták ide, és márványtartályokban elhelyezték itt a hős városok földjét. A téren a "Nemzedékek emlékezete" (1) dombormű hatalmas tömbje fogadja az érkezőket.

     Innen továbbhaladva, egy hosszú gránitlépcsőn jutunk a Jegenyesorba (2), melyen végighaladva a "Halálig Harcolók Teré"-hez (3) érkezünk. Közepén a Sztálingrád legnehezebb napjaiban született szállóigék - "Meghalunk, de nem hátrálunk", "A Volgán túl nincs számunkra föld", "Egy lépést sem hátrálunk" - szimbólumaként egy szilárdan egyhelyben álló,  sziklából kinövő testű harcos.

     A teret elhagyva, egy olyan lépcsősorhoz érkezünk melyet két oldalról a "Lerombolt Falak" (4) szegélyeznek. A lépcsősor előrehaladva egyre keskenyebb, a falak egyre alacsonyabbak, így a valóságosnál sokkal hosszabbnak látszanak. A bal oldali falon a sztálingrádi védők eskütétele: "Egy lépést sem hátrálunk", a jobb oldali falon a városért vívott harc jelenetei láthatók.

     A komplexum következő eleme a "Hősök Tere" (5) szoboregyüttes. A téren összesen hat, kétalakos szoborkompozíció látható.  A Hősök Tere a Nagy reliefhez (6) vezet. A hatalmas, 125x10 méteres falon a szovjet katonák, a hódítók felett aratott győzelmeinek jelenetei láthatók. Egy részlete: "A megvert tábornokok ".

     A fal végében 1970 május 9-én, a Győzelem Napja 25. évfordulóján a veteránok és a hős város polgárai üzeneteit tartalmazó kapszulát ástak el. 2045. május 9-én, a győzelmi centenáriumon nyitják majd ki.

     Innen nyílik a Dicső Harcos Csarnoka (7) melynek közepén, díszőrség mellett, egy hatalmas kéz tartja az öröktűz fáklyáját. A csarnok fala aranyozott, rajta márványtáblákon 7200 elesett neve.

     Az utolsó előtti állomás a "Szomorúság tere" (8). Egy anya siratja karjaiban fekvő, elesett katonafiát.

     Ide, a Mamajev kurgánra, egykori katonái mellé temették, az őket 1982-ben követő Vaszilij Ivanovocs Csujkov marsallt, a Sztálingrád védelmének nehezét végző 62. hadsereg egykori parancsnokát.  Sírja  ezen a téren van.

    A csúcspont, a Mamayev kurgán tetején magasló "Oroszország Anya hív"  (9). A hazát jelképező nőalak, a Russia Maty, őrt áll országa fölött, felemelt kardjával mindenkit megsemmisítéssel fenyeget, aki be mer törni a földjére és hívja fiait, hogy kövessék őt.

     Az emlékmű 52 méter magas, plusz az acélkard, amely 29 méter hosszú és 14 tonna a súlya. A Mamajev kurgán mellett lévő "Vörös Október" fémműben készítették. Azzal 81 méter a magassága. Az alapozást nem számolva 5500 tonna betont és 2400 tonna acélt használtak fel az építéséhez. A lengő sál 250 tonnás. Az emlékmű vasbeton talpa több  méterre  emelkedik a talaj szintje fölé, és 16 méterre nyúlik a föld alá. Mögötte hősi temető  van. A világ legmagasabb "saját lábán" álló szobra. A nála magasabbakat (ushikui Amida Buddha, New York-i Szabadság-szobor)  belső állványzatra rögzített fémlemezekből építették, és hozzájuk számítják a talapzatukat is.