Paulus a fogságban csatlakozott a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága nevű antifasiszta szervezethez. 1944 közepétől rádióüzeneteket intézett a német katonákhoz, hogy fejezzék be a harcot. Propagandája hatástalan maradt, honfitársai árulónak tartották.

    1953-ban - szinte órákkal Sztálin halála után - lett vége fogságának. Abba a városba tért haza, ahol a háború előtt is élt, és ahol az ugyanilyen okból már ott élő egykori segédtiszje - Adam ezredes -, már barátként várta. Drezdába. Vagyis az NDK-ba.

    Az egykori generális, hadseregparancsnok, antimilitarista lett. Hazatérése abban az időben világszenzáció volt. Ennek alkalmából nyilatkozatott tett közzé:

   "Mint olyan ember, aki a hazám szempontjából sorsdöntő sztálingrádi csatában a német csapatokat vezettem, alaposan megismerhettem a hódító háborúk minden borzalmát nemcsak a megtámadott szovjet nép, hanem saját katonáink szempontjából is. Az ilyen tapasztalataimból, valamint a második világháború egész menetéből leszűrt tapasztalataim alapján arra a felismerésre jutottam, hogy a német nép sorsát nem szabad hatalmi elgondolásokra alapozni, hanem ez csakis a Szovjetunióval és minden más békeszerető néppel való tartós barátságra épülhet.

    Éppen ezért a Nyugaton kötött, hatalmi elgondolásokra épülő katonai szerződéseket sem tartom alkalmas eszköznek a német egység békés helyreállításához és az európai béke biztosításához. Ezek a szerződések inkább csak fokozzák a Németország kettészakítottságában rejlő veszélyt, és meghosszabbítják a kettészakítottság állapotát. Meggyőződésem szerint Németország békés újraegyesítésének és a békének egyetlen reális útja az lehet, hogy maguk a németek jutnak megegyezésre egymással, s hogy létrejön egy olyan békeszerződés, amely a német kérdésben ez év augusztus 15-én a nyugati hatalmakhoz intézett szovjet jegyzéken alapszik.

    Éppen ezért arra az elhatározásra jutottam, minden erőmből azon munkálkodom majd, hogy elérjük Németország újraegyesítésének magasztos célját, és megszilárdítsuk a német nép barátságát a szovjet néppel és minden más békeszerető néppel. A Szovjetuniót elhagyva, szeretném megmondani a szovjet embereknek, hogy én, aki vak engedelmességgel egykor ellenségként jöttem országukba, most az ország barátjaként távozom."

    Előadásokat tartott, melyekben az NSzK-t, de főként a Bundeswehrt és a NATO-t bírálta.

    Egészsége folyamatosan romlott, 1957 február 1-én, hatvanhét éves korában, a drezdai klinikán meghalt.
Február 1-én...

    Vaszilij Ivanovics Csujkov, marsall és a Szovjetunió Hőse lett. Végigharcolta a háborút, még számos csatát vezetett alatta. Sztálingrád védője Berlint vívta. Sztálingrád maradt a "szívügye".

   Rendszeresen találkozott egykori katonáival. 1982-ben, nyolcvankét éves korában halt meg. Érdemeinél fogva helye lett volna a Kreml falában, de még ennél is méltóbb helyen nyugszik.

A Mamajev kurgánon temették el.   

 Vissza...